Teszt: Samsung Galaxy S

Ahogy azt a saját szememmel látom

Telenor jóvoltából hozzájutottam a blog első tesztkészülékéhez, a címben szereplő Samsung Galaxy S-hez, amit ez úton is köszönök nekik. A most következő írás erősen szubjektív lesz.

Rögtön egy nem átlagos tesztel kezdenék, hiszen a készülékről már megjelent ezer, meg ezer bejegyzés. Kivesézték szoftveresen és hardveresen; szétszedték, összerakták, megint szétszedték és még ki tudja mi mindent csináltak vele. Talán ledarálni, még nem darálták, de sok mindent írtak már róla az biztos.

A saját szemszögemből próbáltam letesztelni. HTC Desire tulajdonos vagyok, így most kizárólag ezzel szeretném összevetni. Új telefon vásárlása, nem volt benne a pakliban, nem tartottam lehetségesnek, hogy Galaxy S-re váltsak (bár megfordult egyszer a fejemben). Inkább más oldalról közelítettem meg: Nyújt-e annyival többet a Sense felület, ellenben a csupasz Androidos felülettel, hogy a következő telefonom is biztosan HTC legyen? Erre próbálok most választ adni magamnak.

Találkoztam már Galaxyval, így a kibontás után nem volt óriási meglepődés, inkább akkor mikor, a két készüléket egymás mellé fektettem. A két kijelző (4 és 3.7") között nincs túl sok különbség leírva, látványra viszont hatalmas. Szinte egész estés filmnézéshez lett volna kedvem a Samsung kijelzőjén. Ehhez nagyban közrejátszott a design, amely szinte elrejtette a telefont keretét, összeolvasztotta a kijelzővel. Színei pedig gyönyörűek, nem hiába a Super AMOLED kijelző. Az általam idáig űrtechnikának hitt sima AMOLED-re több kört is ráver. Leminősítettem tehát sztratoszféra-tech-re. Elképesztően mély, fekete színe van a feketének, a fehér hófehér, a többi szín pedig élénk, lenyűgöző. Míg nem használtam huzamosabban, fel sem tűnt a különbség, utána pedig nehéz szívvel adtam vissza.

Az már biztos, hogy a következő telefonom, csak SAMOLED, vagy annál jobb kijelzős lehet.

Nézzük tovább. Bár elsőre csábító volt a 4", átlagos használatnál megéreztem a kellemetlenségét. Egyszerűen nincsenek akkora ujjaim, hogy átérjem a telefont, egy kezes használatnál. Persze ez nem vonatkozik olyanokra, akik nem vezetnek autót, nem kapaszkodnak a buszon-metrón-vonaton és/vagy rendelkeznek akkora lapát tenyérrel, ami még egy NBA sztárt is megbotránkoztatna. Lássuk be, nem sokan vagyunk ilyenek. Filmezésnél nincs szükség rá, játéknál, meg általában két kezet kell használni. Ilyenkor nem jön elő ez a probléma. Találtam egy képet, ami teljesen idevág:


Touchscreen felület elérhetősége telefonokon és táblákon

Ahogy az a képen látszik problémás lehet a sarkok érintése. Iphonon a vissza gomb hiányában ez még nagyobb problémát okozhat(na), hiszen rend szerint a bal felső sarokban van ez a gomb, az alkalmazáson belül. Így a legtöbb jobbkezes számára, már nem elérhető, vagy csak úgy, ha a készüléket más pozícióba át fogjuk. Mennyiünket érint ez a probléma? Világunk népességének 7-10%-a balkezes, így mondhatni sok mindenkit. Jobb kezes létemre, bal kézben fogom a telefont, plusz rendelkezik a telefonom - szintén balkezeseknek kézreálló - vissza gombbal. Minél nagyobb a készülék annál hangsúlyosabb ez a kellemetlenség, de vissza az eredeti témához.

HTC Sense vs. Samsung Touchwiz

A Sense után sok helyen veszek észre logikátlan dolgokat, vagy éppen apró hiányosságokat, amire mind-mind odafigyeltek a HTC-nél. Nem is értem, hogy a Google-nél, hogy ment át a rostán, vagy hogy-hogy nem implementálták azonnal egy újabb verzió után. Virtuális billentyűzet. Egyszerűen zseniális a Sense-ben. URL gépelése közben előjön egy ".com" betű, amit ha a "www.google." lenyomása után kiegészíti "www.google.com" -ra. Ez normál UI alatt "www.google..com" -ra egészíti ki. Azt látom az ilyen apróságokból, hogy törődtek vele a fejlesztők, és kaptak olyan extra időket, hogy az ilyen apróságokkal is tudjanak foglalkozni. Biztosan +5 perc volt lefejleszteni, de lefejlesztették és ez az ami tetszik. Az is igen logikusnak tűnt, hogy a Home Screen, 7 virtuális asztalát nem az első oldalon kezdi, hanem a középsőn. Így egy helyett, két könnyen elérhető felületünk is lehet, amire a fontos appok ikonja, widgetek kerülhetnek. Így nem zavar, ha a kezdőlapon egy 2x4 egységet elfoglaló óriási óra van. Ami mellesleg időjárást is mutat, hőmérsékletet, az animációról nem is beszélve. Tehát 3x12 app rögtön elérhető, míg a többi Androidos készüléken csak célzott, 3 pixel sugarú kör, megnyomása után válthatunk.

Persze mindennek van árny oldala is. Módosított UI-val, a frissítések után újra kell portolni, módosítani a felületet, ami extra idő, extra költséget jelent egy cégnek. Nyugodtan leírhatom azt is, hogy ezzel nem számolt a HTC, mikor legutolsó bejelentésekor 6 új készüléket, plusz egy teljesen új platformot (tabletet) dobott a piacra. Készülékeik gomba módra szaporodnak, félő, elfelejtik majd a régebben vásárolt készüléktulajdonosokat. Ahogy azt már meg is tette a Legend felhasználókkal és sokáig úgy nézett ki, hogy a Desire tulajokkal is. Szerencsémre utóbbi mégsem volt igaz, hiszen a teljes Desire család (Desire, Desire HD, Desire Z) megkapja az Android 2.3-as frissítését. Üzleti okok miatt erre csak 3-4 hónap múlva lehet majd számítani, a Desire 2 megjelenése és elterjedése után. Tehát extra UI, extra pénz és extra idő, míg jön az upgrade.

Viszont. A legutóbbi 6 telefon közül nem jött olyan alternatíva amire szívesen váltanék, mint Desire tulaj. A szűkös belső memóriára, jobb megoldásnak látom a rootolást, mint a Desire 2 -re váltást. Ezzel kikerülhetném az frissítésre való várakozási időt, hiszen hamarabb főznek ki 2.4-es verziót, mint maga a készülék gyártója. Persze a minőség kétséges, de egy geeknek ennyi belefér.

Számomra fapados, kicsit hiányos az Samsung UI. Hiányzik az a szellem amit a HTC belevitt. Persze lehet új virtuális gombokat telepíteni, mert "there is an app for that", de a bolti verzió sokak számára fontos. Fejlődnie kell a kontakt menedzsmentnek is.

Sebesség és tárhely

Bár a 2.2 -es Samsung Galaxy S nálam többször is fagyott (appok) és néha belassult (home screen ikon és widget betöltés), azt mondták, írták több helyen is, hogy 2.2.1 alatt ez a hiba teljesen megszűnt (szerk.: a lassulásért RFS fájlrendszer a bűnős, köszönöm @szabi13). Így csak egy kis várakozás kell ahhoz, hogy egy tenyérben elférő erőműhöz jusson az ember, leszabályozás nélkül. Természetesen az élvezet ezen túl is fokozható lenne, rootolással és egyedi ROM feltételével. Így ezt a kis bakit elnéztem a gépnek.

Ami számomra lenyűgöző volt, a kijelzőn túl, az a belső tárhely. Pontosabban hatalmas belső tárhely, amiben minden alkalmazás elfért. Két héten át telepítettem folyamatosan az alkalmazásokat, mégsem telt be. Fent volt az összes olyan app, amit az elkövetkezendő hónapokban akár csak egyszer is használnék. Lenyűgöző, hogy számomra kimeríthetetlen volt, hiszen nem így van ez a Desire esetében. A gyakran használt programok rajta, plusz App2SD és 2-3 játék. Így a telefon belső memóriája teljesen megtelt. Új program hozzáadásakor le kell szedjek valamit. Ilyenkor kicsit zavar, a Gmail 10 Mb, Flash 12 Mb... Persze SD kártyára mozgatásra nincs esély. Ezért jelen esetben rootolni fogom a készüléket, de a következő telefonnál még jobban szem előtt fogom tartani ezt a szempontot is.

Összegezve

Köszönöm szépen még egyszer a Telenornak a készüléket. Rendívül segítőkészek voltak.
A következő készülékem még nem tudom mi lesz, azt már tudom, hogy hardver miatt van rá esély, hogy Samsungra váltok. Talán egy SGS2-re?

update: Miután elsiklottam azon tény felett, hogy a Samsungnak van saját felhasználói felülete, javítottam a bejegyzést.

Tetszett a bejegyzésem? Kövess -on, vagy -en.

4 komment
2011. március 3., csütörtök 14:32 szerző: Android Market

A bejegyzés trackback címe:

https://livingandroid.blog.hu/api/trackback/id/tr232707200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabi113 2011.03.04. 20:36:16

Jaj jaj jaj. Egy-két komoly hiba van itt.

Az SGS nem Super amoled plus (SAmoled+), hanem sima SAmoled. Nem mindegy, nagyon nem.

Továbbá az SGS nem stock android. Hanem a touchwizz felületet használja, ami olyan mint a HTC-nek a sense.
----------------------

Ezt most egy SGS-ről írtam. ;)

szabi113 2011.03.04. 20:46:01

A hivatalos 2.3.2 már kint van a telcsihez.

A lassúság azért van mert a köcsög koreaiaknak muszály volt valami barom fájlrendszert használni (rfs) a gyári a androidos helyett(ext). Ha ezt lecseréljük akkor 2.1 alatt is megtáltosodik.
Ha nem cseréljük le akkor még 2.3.2 alatt is van néha lassulás.

LivingAndroid.blog.hu 2011.03.04. 21:40:00

@szabi113: Köszönöm a helyreigazítást, nem is értem miért nem tűnt fel, miért nem olyan mint SDK-n. Ja igen, azért mert szinte minden megegyezik, kis túlzással. :-)

De teljesen jogos a felvetés, módosítani fogom a bejegyzést.

Próbáltam frissíteni a készüléket (ehh, PC-re telepíteni, bedugni stb, ez is jobban megoldották HTC-nél), de szerinte ez volt a legfrissebb. :(

L.A.

szabi113 2011.03.04. 22:47:47

@LivingAndroid.blog.hu: Igen, az official frissítés el van kúrva. :(
A 2.2.1-ben megjelent a telefonon is a firmware frissítés opció, de frissítés még azóta sem jött. :P

Nekem ami a legjobban hiányozna a Samsungból az a telefonkönyv. Nemtudom, a Sense tud olyat, hogy a telefonkönyvben (és a híváslistában) a kontaktot el lehet lökni balra meg jobbra, és ezzel hívást vagy üzenetküldést indíthatunk?
Mert a Stock androidban biztosan nincs (egy ZTE Blade-t nyomogattam)

Nekem ez nagyon hiányozna :|

Amúgy imádom a blogot ezt már korábban is le akartam írni csak valahogy a dicséret könnyebben marad el a a mai világban, mint a kritika :)

Facebook

Living Android

Blog a kicsi zöld emberkés operációs rendszerről, meg az azt magukévá tévő kütyükről..

Címkék

Feedek

Creative Commons Licenc